Make a Different Way of Your Future 2breed

Hírek röviden

BESZÁMOLÓ

RÖVIDFILM
A 2017. ápr 23-i
GLOW TELJESÍT-
MÉNYTÚRÁ
-ról

 

 
"Az ember

minden jel szerint arra van
teremtve, hogy gondolkozzék.
Ebben rejlik minden méltósága…
egyetlen kötelessége az,
hogy helyesen gondolkozzék.
A rend pedig azt kívánja,
hogy önmagán, Teremtőjén
és a rendeltetésén kezdje
a gondolkodást..."

Blaise Pascal

 
Goethe: "Ki nagyot akar..."

“Ki nagyot akar, szokjék fegyelemre:
korlátok között válik el a mester,
s a szabadság a törvény adománya.”
Johann Wolfgang von Goethe

 
Az egészségnevelés jelentősége napjainkban

Az egészségnevelés jelentősége napjainkban


Bizonyára sokan tudjuk és látjuk, hogy korunkban számos megbetegedés illetve betegségcsoport előfordulási gyakorisága jelentősen megnőtt. Bár ebben sok tényező szerepet játszik, mégis a személyes felelősségünk, az egészségünk védelmével kapcsolatos felfogásunk, szemléletmódunk emelhető ki különösképpen. A hazai egészségnevelési munka alapelvi szinten éppen ez utóbbi formálását, jó irányba terelését tűzi ki célul. Az Oltalom Alapítvány 1991 óta vesz részt a hazai egészségvédelemben elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. Az alapítvány célkitűzése: korunk emberét érintő aktuális kérdések vizsgálata, a testi és lelki egészség megtartását segítő életvitel bemutatása. Országos előadássorozatainkon, ételbemutatóinkon és a nyári életmódtáborokon átfogó képet szeretnénk nyújtani a hallgatóknak a hazai egészségügyi helyzetről, annak főbb okairól, valamint a megelőzés lehetőségeiről és eszközeiről. Hangsúlyt kap a „hétköznapok világa”, hiszen akkor éri el egy egészségnevelő munka a célját, ha kivitelezhető, gyakorlatias és – tegyük hozzá – gazdaságos alapokra épül.
Szakmámat tekintve élelmiszeripari mérnök vagyok, az Alapítvány tevékenységében mintegy 3 éve veszek részt, mint életmód oktató. Főként táplálkozási kérdésekkel foglalkozom, de emellett természetesen az életmód más területei is helyet kapnak az előadásokon. A helyes táplálkozás gyakorlása önmagában még nem eredményez egészséget, emellett számos más alapelvnek is érvényesülnie kell az életünkben.
Ahhoz, hogy az egészségvédelem kérdéskörét a maga helyén tudjuk kezelni, úgy gondolom, először a hazai egészségügyi helyzetet érdemes áttekinteni. Persze itt sem az elrettentés, vagy a statisztikai számok dzsungelében való unalmas és céltalan bolyongás a cél, hanem a fő vonulatok, tendenciák átlátása, illetve az azokból levonható gyakorlati következtetések átgondolása.
Évente mintegy 145 ezer ember veszíti életét hazánkban. A halálokok között első helyen áll a szív- és érrendszeri (keringési)megbetegedés, amely évente 75 ezer ember halálát okozza ( a halálozások 52 %-a). Ez az a betegségcsoport, amelyet jelentősen vissza lehetne (és remélhetőleg lehet is) szorítani az egészségnevelő munkával. Főként a középkorú férfi lakosságot fenyegeti ez a betegségcsoport, amely sajnos a családfők elvesztését is jelenti egyben. Naponta átlagosan 32 ember kap szívinfarktust hazánkban, amely figyelemreméltó adat. A különböző rákbetegségek a halálozások mintegy 25 %-ért felelősek, ezen belül is a tüdőrák és az emésztőszervi rákbetegségek (pl. vastagbélrák) aránya magas. Ez utóbbi tény sejtetni engedi a táplálkozás és rákbetegségek összefüggését. Az előbbi két betegségcsoport mellett jellemzőek még az egyéb emésztőszervi betegségek, légzőszervi problémák, kismértékben a balesetek és fertőzések (inkább idősebb korban). Lényegében az elmúlt évszázadban a fertőzések, járványok okozta halálozást felváltotta az ún. nem fertőző vagy civilizációs ártalmakból eredő halálozás. A szakemberek máig kutatják ennek okait és számos tényezőt sikerült azonosítani, amelyekről majd a későbbiekben lesz szó.
Szót kell ejteni olyan betegségekről és tünetcsoportokról, amelyek nem közvetlenül, hanem közvetett módon rontják az életminőséget és – hosszabb-rövidebb időn belül – az életidő megrövidülésében is szerepet kaphatnak. A cukorbetegség, csontritkulás, mozgásszervi problémák, allergiák, fogágybetegségek és idegrendszeri zavarok (depresszió) elterjedése megnövelte a népbetegségek számát. A betegségnek nem nevezhető tünetek számos ember szervezetét gyötrik évek óta, legyengítve ezzel a munkaképességet, teherbírást, koncentrációt. Ilyenek a migrénes fejfájás, emésztési zavarok, fáradékonyság, lehangoltság, általános rossz közérzet, ingerlékenység; ezek okait nem akarjuk vagy nem merjük megvizsgáltatni, talán nincs rá időnk. Inkább különböző "gyorssegélyeket" alkalmazunk, amelyek tünetileg gyorsan, hatékonyan, látszólag kedvezően hatnak, valójában azonban a problémák gyökerét nem orvosolja. Sokan hisznek a különböző kiegészítőkben, egy-egy csodaszernek tartott készítményben, amelyek ugyan hasznosak lehetnek, de a bajok igazi forrását nem tudják orvosolni. Ezért kell minden esetben hangsúlyt helyezni a szemléletformálásra. Ha nincs helyes képünk az egészség ajándékáról, szervezetünk működéséről, akkor talán a leglényegesebb dolgot veszítjük szem elöl. A betegségmegelőzés minden esetben lelki-hozzáállásbeli formálódással kezdődik el, ehhez pedig időre van szükség.
A lakosság 5-6 %-a cukorbeteg, 15-20 %-nál magas vérnyomás, 60 %-nál magas vérzsírszint és túlsúly mutatható ki. Az allergiák és intoleranciák mindennaposakká váltak, csak a tejcukor érzékenyek száma 2 millóra tehető. Egyre több a lelki zavar, amely összefüggésben lehet a fizikai-élettani funkciók romlásával. A lakosság közel harmada élt már át súlyosabb depressziós tüneteket, jelenleg a lakosság mintegy 7-10 %-a van lelki válságban. (Ez utóbbi adat nem az „általános”, lehangoltságot, kedvetlenséget mutató embereket foglalja magába, hanem a külső segítségre, támaszra, kezelésre szoruló népességcsoportot.)
Az említett eredmények drámai volta nemcsak a jelenlegi állapotban rejlik, hanem abban a tényben, hogy mindez néhány évtized alatt alakult ki és terebélyesedett ilyen méretűvé. Ha nem történik átütő erejű változás, akkor a lakosság szinte minden rétegét eléri valamilyen kór. A betegségek ilyen mérvű terjedése mögött tehát meg kell keresnünk az okokat. A társadalom egészségének javítása ma már nem csak az orvosok és tudományos szakemberek feladata, hanem mindannyiunk személyes és közös érdeke. Ebben szeretnénk mi is segíteni, bár tudjuk, hogy munkánk csak csepp a tengerben. Ha csak egy ember megérti az egészségvédelemmel együtt járó személyes felelősséget, már megérte a fáradozást.


Tóth Gábor